Munkanélküliség számodra mit jelent?

2012.05.31.

Munkanélküliség számodra mit jelent?

A munkanélküliségről tudjuk hogy van, tudjuk hogy biztos anyagi forrást jelent az ember számára szociális juttatások által, sejtjük hogy ez rossz dolog de sokszor nem vagyunk tudatában hogy ez pontosan mit jelent!

A munkanélküliség strukturális változásai a válság hatására

Magyarországon az elmúlt hónapokban – főleg szezonális okokból, hiszen nyáron több a munkaalkalom, mint télen – csökkenni kezdett a munkanélküliség. Közép-Magyarországon viszont, ahol hagyományosan a legkedvezőbb a foglalkoztatási  helyzet, egyelőre nem indult meg a munkanélküliségi ráta csökkenése, sőt késleltetett módon emelkedés tapasztalható.

Ennek többféle oka lehet. Például a közigazgatást érintő létszámcsökkentés, a kereskedelmi forgalom és a fogyasztás visszaeséséből adódó létszámcsökkentés munkanélküliségi hatása itt erőteljesebben nyilvánul meg, mint az ország más részeiben.

A munkanélküliségi ráta alakulása régionként  a III. negyedévben, %

Forrás: KSH Munkaerő-felmérései

A gazdasági recesszió hatására 2008-2010 között kb. 120 ezer fővel, 3%-kal csökken a foglalkoztatottak száma, akiknek zöme munkanélküliek táborát gyarapítja. A leépítések különösen erőteljesen érintenek néhány gazdasági ágat (ipar, építőipar, kereskedelem), de kisebb-nagyobb mértékben a legtöbb nemzetgazdasági ág foglalkoztatottjainak száma csökken. A munkanélküliek száma három év alatt (az éves átlag értékeket tekintve) közel 150 ezer fővel, 480 ezer főre, 45%-kal emelkedik a munkaerő-felmérés szerint. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat regisztrációja alapján az álláskeresők száma közel 120 ezer fővel, 595 ezer főre 25%-kal bővül.

A 2008 második felétől kibontakozott gazdasági válság szokatlan jelenségeket produkál a munkanélküliség belső struktúrájának alakulásában. A munkanélküliségi ráta regionális szinten mért különbségei valamelyest szűkültek, mert a gazdaságilag fejlettebb régiók rátája sokkal gyorsabb ütemben növekedett, mint a fejletlenebbeké. A munkanélküliségi ráta mértéke alapján hagyományosan három csoportra oszthatók a régiók. Mindig is a legmagasabb rátával Észak-Magyarország és Észak-Alföld rendelkezik. A középső kategóriába Dél-Alföld és Dél-Dunántúl sorolható, míg a fejlettebb régióknak Közép-Magyarország, Nyugat- és Közép-Dunántúl tekinthető.

A munkanélküliségi ráta alakulása régionként 2008. I. és 2010. III. negyedéve között, %

Forrás: KSH Munkaerő-felmérései

A fejlettebb régiók munkanélküliségi rátája hozzávetőlegesen 4 százalékponttal emelkedett a tárgyalt időszak alatt, a legfejletlenebbeké viszont csak kettővel, a közepesen fejlettekké eggyel. Az utóbbi két kategória munkanélküliségi rátája igen közel került egymáshoz. Az okok között elsősorban az ipar – ezen belül is az exportra termelő ipari ágazatok – foglalkoztatási képességének romlása áll. 2010-ben az ipar helyzete már javulásnak indult, részben ennek tudható be az iparilag fejlett régiók munkanélküliségi rátájának stabilizálódása a 2009-es jelentős növekedést követően.

Az elmaradottabb régiók foglalkoztatási rátájának alakulásában szociális intézkedések is jelentős szerepet játszottak. Az „Út a munkához program” 2009 I. negyedévében történt elindítása csökkentette ezen térségek álláskeresőinek számát. A közjellegű foglalkoztatás tipikusan a téli hónapokban visszaesik, ez magyarázza 2010 első negyedévében a ráta kiugró növekedését. A munkanélküliségi ráta változásának területi jellemzői tehát egyfelől a gazdasági folyamatok gyors ingadozásával (lásd ipari termelés alakulása), másfelől szociális intézkedések hatásával (Út a munkához program), harmadrészt egyedi események által kiváltott hatásokkal magyarázhatók (pl.: Dél-Dunántúl 2010-ben csökkenő munkanélküliségi rátájában a Pécs kulturális főváros rendezvény által generált foglalkoztatási lehetőségek is szerepet játszanak).

A munkanélküliségi ráta negyedévenkénti alakulását vizsgálva szembetűnő, hogy 2010-ben, egy kivételével, valamennyi régiókban megindult a csökkenés az I. negyedévi csúcshoz képest, sőt az iparilag fejlettebb régiókban – a III. negyedévet alapul véve - az egy évvel korábbihoz képest is a már említett tényezők hatására, amely kiegészíthető még az idegenforgalom szezonálisan jelentkező foglalkoztatás növelő szerepével is.

A munkanélküliség átlagos hosszát, illetve a tartós munkanélküliek arányát vizsgálva jól látható, hogy a korábbi, éven belüli ciklikusság hatását felülírta a válság és a szociális intézkedés együttes hatása.

A tartós munkanélküliek arányának és a munkanélküliség átlagos hosszának alakulása 2008. I. és 2010 III. negyedéve között

2008 végétől jelentős számú új munkanélküli keletkezett az elbocsátások miatt, illetve 2009 második negyedévétől folyamatosan növekedett a tartós munkanélküliek közül közmunkássá válók száma. Míg 2008-ban havi átlagban 20 ezer fő volt a közmunkán foglalkoztattak száma 2009-ben ez 60 ezerre növekedett. Ezen folyamatok következményeként látszólag kedvező átstrukturálódás következett be, vagyis csökkent a tartós munkanélküliek hányada és a munkanélküliség átlagos időtartama is.

A 2010-től a kismértékben javuló gazdasági helyzet inkább csak arra elég, hogy lassítsa a foglalkoztatás csökkenését, megállítsa a munkanélküliség további növekedését. A válság során munkanélkülivé váltaknak csak egy töredéke tudott visszakerülni a munkaerőpiacra, többségük fokozatosan egy éven túli, azaz tartós munkanélkülivé válik, ami e kategória arányának rapid növekedéséhez vezet, és látványosan növeli a munkanélküliség átlagos időtartamát.

A válság zömében a legjobb korban lévő 30-50 év közötti munkavállalókat érintette. Munkaerő-piaci reintegrálódásuk előtt számos akadály áll. A munkahelyeket a vállalkozók inkább fiatalabb, olcsóbb bérű 25-30 évesekkel töltik fel. A nyugdíjba vonulás szabályainak 2010-től bekövetkezett ismételt szigorítása (fokozatos nyugdíjkorhatár emelés, az előrehozott nyugdíj igénybevételi szabályainak szigorodása gyakorlatilag két női évjáratot benntart a munkaerő-piacon, illetve a csökkentett nyugdíj sokakat megfontolásra késztet) az idősebb korcsoportokat nem engedi ki a munkaerő-piacról.

A jövőre vonatkozó eddig napvilágot látott elképzelések szerint a szociális támogatás és foglalkoztatás rendszere ismételten átalakul, az erre előirányzott források mérséklődnek, aminek következtében rövidtávon a tartós munkanélküliség hányadának és a munkanélküliség átlagos hosszának további növekedésével lehet számolni. A 40 év munkaviszonnyal rendelkező nők nyugdíjba engedésének konkrét szabályai most állnak kidolgozás alatt. A nyilvánosságra került részletek alapján feltételezhető, hogy csak néhány ezer nő számára jelent majd valós lehetőséget a munkaerő-piacról történő kilépésre. A belső gazdaságélénkítés következtében létrejövő új munkalehetőségek kedvező hatása csak hosszabb távon bontakozik ki.

(forrás: BME)

Munkanélküliség okai

A közgazdászok túlnyomó többsége egyetért abban, hogy piacgazdasági rendszerekben a munkanélküliség bizonyos mértéke természetesnek mondható. Számos ember dönt úgy önszántából, hogy állást változtat – ezek a személyek néhány hétre vagy hónapra munkanélkülivé válhatnak, de létbiztonságukat ez a rövid állapot nem veszélyezteti. Ugyanez az úgynevezett súrlódásos (frictional)munkanélküliség érintheti a szakképzésből éppen kikerült fiatalokat is. Másrészt, a gazdaságban megfigyelhető strukturális átalakulások (például a fejlett országokban a mezőgazdaság visszaszorulása, ugyanakkor egyes szolgáltatások – informatikatávközlés stb. – gyors fejlődése) is eredményeznek kisebb-nagyobb munkanélküliséget, ami egészen addig fennmarad, amíg a leépülő területekről elbocsátottakat át nem képzik, és nem alkalmazzák máshol (strukturális munkanélküliség). A „természetes munkanélküliségi rátát” a közgazdászok többnyire 5 és 6% közé helyezik.

A természetestől eltérő munkanélküliségi ráta, a mikroökonómia logikájából kiindulva, akkor lép fel, ha a munkaerő kereslete nem egyezik meg a kínálatával. Hosszú távon ennek a különbségnek a bérek igazodása, az átképzések stb. révén elméletileg ki kell egyenlítődnie; rövid távon azonban súlyos gazdasági és társadalmi problémákat eredményezhet.

Általában elmondható, hogy a munkanélküliség úgy egy-egy szektorban, mint az egész nemzetgazdaságban a gazdaság növekedésével fordított arányban változik: a GDP növekedése csökkenti, a recesszió (visszaesés) pedig növeli az állástalanok számát. Arthur Okunamerikai közgazdász ezt a tapasztalati tényt modellformába öntötte. Véleménye szerint a GDP-nek a potenciális GDP-től (attól a GDP-től, ami akkor állna fenn, ha a gazdaságban nem lennének ingadozások) való 3%-os eltérése 1%-os, ellentétes irányú elmozdulást okoz a munkanélküliségi rátában.

(forrás: Wikipédia)

vissza