Miért nem hagyja a francba a megszorításokat egész Európa?

2012.05.18.

Miért nem hagyja a francba a megszorításokat egész Európa?

Sorra buknak el az elmúlt évek szigorú európai költségvetési politikája mellett kiálló európai politikusok és az emberektől komoly áldozatot kívánó megszorítások eddig nem is túl eredményesek. A politikusok mégsem tehetik meg, hogy egyszerűen bedobják a gyeplőt. Miért nincs alternatívája a megszorításoknak és merre vezet Orbán Viktor magyar útja?

Fogy a levegő az Angela Merkel német kancellár által képviselt megszorítási politika körül. Hogy végül teljesen eltűnik-e, az a vezető európai politikusokon és a választóikon múlik, de az biztosnak tűnik, hogy ha az Európai Unió tagállamai nem tudják kordában tartani a költségvetésüket, akkor a piac nem fogja elhinni, hogy az országok képesek majd visszafizetni a hiteleiket. Mindez államcsődhöz vezethet, amely száz megszorítási lépéssel felérő fájdalmat okozna a társadalomnak.

Merkel legfontosabb uniós partnere, a hiánylefaragásban őt tűzön-vízen át kísérő Nicolas Sarkozy francia elnök megbukott, akarata ellenére Görögország egyre távolodik az eurótól, Merkel pártja pedig kiütéses vereséget szenvedett a legnagyobb németországi tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália a múlt vasárnapi helyi választáson.

Ezek után még legalább három próbatétel hátra van Merkel és a leginkább által propagált politika számára. Május végén az írek tartanak népszavazást arról a költségvetési paktumról, amely szankciók kilátásba helyezésével fenyegeti azokat a tagállamokat, amelyek nem tartják be az Európai Unió eddig is érvényben lévő, de sokszor megkerült közös költségvetési szabályait, elsősorban a GDP 3 százaléka alatti hiánycélt. Kicsit később, júliusban megismételt választást tartanak Görögországban, jövő ősszel pedig Németországban lesz szövetségi választás. A Reuters azt írta, bár maga Angela Merkel népszerű, a pártja mégis sorra vereséget szenved a tartományi választásokon.

Orbán megpróbálta

A vágy, hogy a tagállamok oldhassanak a költségvetési szigoron, nem új. Orbán Viktor kormánya is kísérletet tett arra 2010 nyarán, hogy az unió által elfogadott hiánypályánál magasabb deficittel enyhítsen a válság hatásain. Erre Angela Merkel világosan megmondta Orbánnak, hogy erre ne számítson. Szűk két évvel később a magyar kormányfő a maga igazát vélte felfedezni a francia és görög választási ígéretekben, amikor azt mondta, az európai politika nem korlátozódhat kizárólag a pénzügyi szigorra, mert az emberek mindenekelőtt biztonságra vágynak.

A kormány - legalábbis kommunikációjában - megalakulása óta tagadja, hogy megszorításokat hajtana végre. Az idei költségvetés 1500 milliárd forintnyi hiánylefaragást tartalmaz, amelyben szerepel az áfa 2 százalékpontos emelése és egy 0,5 százalékpontos járulékemelés is. Az áprilisban bejelentett Széll Kálmán-terv 2.0 idén további 150 milliárd forintos kiigazítást jelent. Bár ezeket nem hívja megszorításnak a kormány, a lényeg az, hogy Magyarország ezekkel teljesíti a németek és az Európai Bizottság által elvárt hiánylefaragást. A merkeli politika térvesztéséből azonban nem következik, hogy Orbán most eséllyel utazhatna Berlinbe, hogy ismét lazább hiánycélokat kérjen.

Megszorításon túl

Az európai politikai fordulatok ugyan arra kényszerítik a német kormányt és az európai vezetőket, hogy változtassanak a gazdaságpolitika irányán, amelyet eddig a szigorú hiánycsökkentés jellemzett, de ez nem jelent automatikusan laza költségvetéseket. Ezen túl két út látszik: a politikusok vagy meghajolnak a társadalom nyomása előtt és lemondanak a megszorításokról, vagy úgy keresnek gazdaságélénkítő eszközöket, hogy közben a költségvetési hiányt sem engedik elszaladni, ahogy arról Olli Rehn, az Európai Unió pénzügyi biztosa is beszélt.

Az első megoldással eddig látványosabb sikereket tudtak elérni a politikusok. Sarkozyt legyőzte a megszorítások helyett növekedést ígérő Francois Hollande, aki győzelmi beszédében azt mondta, hogy "többé nem kell, hogy a megszorítás legyen a sorsunk". Görögország olyan parlamentet választott, amelyben kisebbségbe kerültek a megszorítást támogató pártok. Hollandiában végül el tudták fogadtatni a megszorítási csomagot a parlamenttel, de ennek ára a kormány bukása volt.

A gyeplő bedobása nem megoldás

Ez az út viszont nem minden ország számára járható. "A költségvetési kiengedés nem megoldás az eladósodott kisebb gazdaságoknak, mert összeomlanának tőle" - magyarázta Suppan Gergely, a Takarékbank vezető elemzője. Ha például Görögország nyáron olyan kormányt alakítana, amelyik nem hajlandó végrehajtani az uniós hitelezőkkel egyeztetett kiadáscsökkentést, nem kapna hitelt és csődbe menne. Olaszország még úgy is ki van téve ennek a veszélynek, hogy már idén 3 százalék alá szorítja a hiányát.

Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója szerint "a gyeplő bedobása" valóban nem megoldás, de a hiánylefaragás átütemezését elképzelhetőnek tartja, vagyis azt, hogy felülvizsgálják, vajon nem túl gyors-e a deficitcsökkentés. Azt az utat viszont járhatatlannak tartotta, amely a hiány elengedésével pörgetné fel a gazdaságot. "A szigorú költségvetési politikának nincs alternatívája" - mondta. Ezt azzal támasztotta alá, hogy egy év hiánycsökkentése a következő évekre is lejjebb viszi az államadósságot, míg a növekedést csak az adott évben fogja vissza. Ezzel szemben a növekedés felpörgetését megcélzó politikával az adósságot kinőni nehéz és hosszú folyamat, amelynek a hitelező piac nem biztos, hogy türelmes szavaz.

Ütközés a realitásokkal

A kemény kiadáscsökkentést elutasító politika tehát népszerű lehet, de sikeres aligha. Tisztában van ezzel Hollande is, aki címlapokra kerülő, megszorításellenes szavai ellenére valójában csak annyit ígért, hogy a Nicolas Sarkozy által elfogadtatott hiánypályát megpróbálja egy évvel kitolni. Vagyis, nem lemond a megszorításról, csak muníciót nyerne a gazdaság élénkítéséhez. Angela Merkellel való keddi találkozásán pedig a BusinessWeek szerint egyszerre beszélt a "költségvetés komolyságáról" és arról, hogy a növekedésben hisz.

Ezért miközben az első útról énekelnek, a második lehet az, amelyen elindulnak az európai országok vezetői. Ez azt jelentené, hogy fennmarad a költségvetési szigor, a 3 százalék alatti hiányt az Európai Bizottság keményen betartatná, ahogy az a Merkel által őrzött költségvetési paktumban áll. Közben pedig alternatív gazdaságélénkítési eszközöket keresnének. Néhányat Brüsszel már talált is: beruházási kötvényeket bocsátanának ki, garanciákat adnának a bankoknak, hogy merjenek hitelezni a vállalkozásoknak.

"Rá fognak lépni erre az útra, de ez nem oldja meg a problémákat" - mondta Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője. Még egy lehetőség lenne a pénzügyi lazítás, vagyis, hogy az Európai Központi Bank alacsony kamatokkal, a gazdaságba engedett több pénzzel próbáljon segíteni. Török viszont figyelmeztetett, hogy ez a németeken is múlik, és ez a lazítás sem old meg mindent.

Nem ízlik a német recept

Marad tehát a szigorú költségvetési politika, amely "Németországban működő recept, máshol viszont elhúzódó válsághoz vezet" - mondta az elemző. Török Zoltán szerint Berlin főztje a kis hiányról induló országokban lehet inkább sikeres, mert ott kisebb áldozatot kell hoznia a társadalomnak. Németország a 2010-es 4,3 százalékos deficit után tavaly már 1 százalékot ért el, idén pedig 0,9, jövőre 0,7 százalékos hiányra számíthat. Az olyan országokban, mint Írország vagy Portugália, a hiánycsökkentés évekig tart, újabb és újabb áldozatokat követelve a lakosságtól.

Deficit (%, GDP arányában)

Államadósság (%, GDP arányában)

2009

2010

2011

2012

2013

2009

2010

2011

2012

2013

Írország1431,213,18,37,565,192,5108,2116,1120,2
Olaszország5,44,63,921,1116118,6120,1123,5121,8
Portugália10,29,84,24,73,183,193,3107,8113,9117,1
Spanyolország11,29,38,56,46,353,961,268,580,987
Németország3,24,310,90,774,48381,282,280,7
Eurózóna6,46,24,13,22,979,985,68891,892,6
Európai Unió6,96,54,53,63,374,880,28386,287,2

Forrás: Európai Bizottság

Eddig mindegy volt, hogy egy uniós ország gazdag vagy viszonylag szegény, a megszorítást nem úszta meg. A 2008-ban kitört válság első szakaszában a legtöbb ország költekezéssel igyekezett mérsékelni a gazdasági pusztítást: bankokat államosítottak vagy tőkésítettek fel, autóvásárlási kedvezményt biztosítottak. Mindezek viszont sok milliárd eurót emésztettek fel, amely az államok eladósodásához vezetett. Az eurózóna átlagos adósságszintje 2009-ben még 80 százalék alatt volt, 2013-ra viszont már 92,6 százalékot jelez előre az Európai Bizottság.

Mentsük meg Olaszországot!

Az eladósodás megfékezésére a németek vezetésével a megszorítások felé fordult az európai gazdaságpolitika. Olaszország tavaly év végén fogadta el a legújabb megszorító csomagját, amely szerint többek közt 21-ről 23 százalékra emelkedik az áfa, bevezetik a vagyonadót, emelik a nyugdíjkorhatárt, 2014-ig befagyasztják a közszféra béreit és csökkentik a szociális juttatásokat. Mario Monti miniszterelnök azt mondta a New York Times szerint a csomagról, hogy "ha akarják, hívják 'Mentsük meg Olaszországot' csomagnak". Monti nem tervez tovább a 2013-as választásoknál, erre utal az a mondata, hogy "inkább engem tartsanak népszerűtlennek, mint Európát, mert nélkülem kihúzhatják, de Európa nélkül nem".

Spanyolország a Franco-rezsim utáni legnagyobb megszorítását jelentette be március végén. A 27,3 milliárd eurós csomagban többek közt befagyasztották a közszféra béreit, megemelték a társasági adót, a dohányra kivetett adót, és az államilag meghatározott áramárat is 7 százalékkal, messze az infláció fölött emelték. Az áfához, munkanélküli segélyekhez és nyugdíjakhoz viszont nem mert nyúlni a kormány, magyarázatuk szerint azért nem, mert az a fogyasztást fogná vissza. Soraya Sáenz de Santamaria kormányfő-helyettes azt mondta, "elsődleges célunk az egészséges pénzügyek elérése, de nem minden áron".

31 százalékos ír hiány

Az unió egyik legkeményebb ütemű hiánylefaragását azok a portugálok érték el, akiket a következő Görögországként is emlegettek, emlegetnek. Az IMF-programban részt vevő ország 2009-ben és 2010-ben 10 százalék körüli deficitet produkált, 2011-ben viszont már 4,2 százalékra vitték le a hiányt, igaz, ebben vastagon benne volt, hogy a magán-nyugdíjpénztárakból átemeltek 6 milliárd eurót az állami büdzsébe. Ezen kívül viszont az IMF-vállalások között van a 13. és 14. havi nyugdíj és fizetés eltörlése 1100 euró fölött, a munkanélküli segély csökkentése, a nyugdíjak befagyasztása, és eltöröltek négy szabadnapot, illetve három olyan szabadságot, amely a munkahelyen való megjelenésért járt.

Írországban a bankok államosítása okozta adósságteherrel kellett megbirkózni. A bankválság elkerülése óriási összegeket emésztett fel: 2009-ben 14, 2010-ben 31,2 százalékos lyuk tátongott a költségvetésen. Ezt 2015-re akarják 3 százalékra szorítani az IMF-program alapján, ez viszont kemény áldozatokat kíván, amelyek zömét 2013-15 közé időzítették. Csökkenteni kell a közalkalmazottak számát, a nyugdíjas kedvezményeket, így az ingyenes szolgáltatásokat, és 2028-ig 68 évre kell emelni a nyugdíjkorhatárt. 2007 óta a GDP egyharmadáról a felére nőtt a jóléti kiadások aránya, ezt az IMF ajánlása alapján lejjebb kell szorítani.

forrás: Origo

vissza